Az én a lelket a természethez láncolja

A misztikát gyakran úgy írják le, mint az isteninek az első kézből való intuitív ismeretét. Az ilyen belső tapasztalatok nem valamilyen vallási formához kötődnek, hanem a belső önátadásból keletkeznek. A misztika minden nagy vallásban előfordul, többnyire mint oldalág, néha mint egy áramlat, ami az Egészet kíséri. Tovább»

Chidr, a zöld

Suhrawardi (1155-1191)1, a filozófus egyik történetében a bölcs ezt mondja a kereső léleknek, amikor az megkérdezi, hogy miként tudná megsemmisíteni „az anyag páncélingét”, a mulandó természet kötelékeit: „Válj olyanná, mint Chidr!”

Ha a halandó ráhangolja az életét a benne lakozó, újra felébredő isteni elemre, akkor az előkészület időszaka után biztosan kialakul az új tudat, melyben az ember egy az isteni Szellemmel. Az Iszlám belső tanításai ezt az örömteli tapasztalatot Chidr alakjával kötik össze. Tovább»

„Ma kezdődik életed hátralévő része”

Ami egyikünk számára valóság, az a másiknak a legnagyobb balgaság lehet. Az egyik talán tudatosan cselekszik, míg a másik semmivel sem törődik, és csupán a mának él. Életed hátralevő része… Ki tudja ezt már most felmérni? Ugyan ki mondhatná meg pontosan az utolsó pillanat napját és óráját? ’A hátralevő élet’ a most és a vége közötti időszak. Ez az, ami még az ember előtt áll, és amit legjobb tudása szerint kéne hasznosítania. Aki életútjának végére ért, az talán rádöbben, hogy az élet viszonylag rövid volt, és hogy ő távolról sem tette meg mindazt, amit megtehetett volna. Ennélfogva tulajdonképpen lényegtelen, hogy hány éve van még hátra valakinek. Inkább az a fontos, hogy hogyan hasznosítja a számára kiszabott időt. Tovább»

Az ember kettős története

Minden embernek választásokat és döntéseket kell hoznia, majd cselekvés közben meg kell felelnie az etika követelményeinek. Milyen irányelveket fog követni, és mely mérce alapján? Ezek a kérdések nemcsak a vezetőket és a tudósokat érintik. A nyugati kultúrában az értelem és az erkölcs között fokozatosan nagy feszültségek alakultak ki. Mindenki ismeri az ebből eredő bizonytalanságokat, és a gyakran egymásnak ellentmondó eszméket, amelyek befolyásolnak minket. Ezzel mindenki szembe kerül, mindenki, aki keres. Tovább»

A hollótól a főnixig

Ha a szívet kétség megszállja,
kezdődik a lélek aszálya.
Becsületvallást gyalázat kerget,
hol egy szívben kettő ül nyerget:
vállalkozó kedv és csüggedtség,
hit mellett sivár hitetlenség.
Ily kétszínű szív tarka-barka,
fehér-fekete, mint szarka-farka.
Az ilyen ember maga se tudja,
égbe, pokolba visz-e útja.
Az ingatag társ talpig feketébe öltözik,
és hamarosan a sötétséghez lesz hasonlatos;
míg a másik hűséges, szilárd elmével
a fehérhez húz.
Ez a szárnyaló példázat túlságosan is fénylő a szemnek,
az eltompult ember nem foghatja fel értelmét.
(Wolfram von Eschenbach: Parszifál, 1. 1-17.) Tovább»

Az útvesztőből kivezető út a labirintus közepéhez visz

A labirintus vagy útvesztő olyan lenyűgöző jelkép, mely az évszázadok során sokféle jelentést vett fel, és a szemlélőben is nagyon eltérő elképzeléseket hívott életre. A labirintus és útvesztő elnevezést gyakran mint rokon értelmű szavakat használják. A labirintus addig jelenik meg útvesztőként, ameddig az ember az egyetlen, kifejezetten középre vezető utat fel nem ismeri. A labirintus céljába való tiszta belátás nélkül ez az útvesztő csak furcsa, végtelennek tűnő kanyargós utak játéka. Mégis másképp áll a dolog az útvesztővel, mint a labirintussal, mert a labirintus egy maggal rendelkező részben, a középpontban végződik, az útvesztő ezzel szemben oly sok utat, félrevezető ösvényt és zsákutcát foglal magában, hogy az áttekintés lehetetlenné válik, és zűrzavar keletkezik. Tovább»

A belső királyság elérése

A szufi Farid du-Din Attar (1119-1233) A madarak tanácskozása című műve a madaraknak királyuk, Szimurg utáni vágyakozásáról és kereséséről, valamint a hét völgyön át vezető fáradságos utazásukról szól, melynek végén megtalálják céljukat – önmagukban.
A Szimurghoz történő megérkezés nem az én tevékenységének az eredménye, habár az út ezzel a tevékenységgel kezdődik. Tovább»

A sors törvénye

Sem a látható, sem a láthatatlan életben nincs véletlen, és olyan sincs, hogy akár csak egyetlen folyamat is vak vagy gépies lefolyású lenne. A csillagok és a bolygók meghatározott pályát követnek. A dolgok abszolút törvények szerint jönnek létre és múlnak el. A tudomány által eleddig felfedezett legkisebb részecske is része a legnagyobb egyetemes szervezetnek, és az egyetlen, nagy fejlődési tervre utal. Hermész Triszmegisztosz ezt az összefüggést kevés szóval fejezi ki: „Mint fent, úgy lent; ahogy belül, úgy kívül”. Mikhail Naimy ezt mondja Mirdad könyve című művében: „A véletlen a bölcsek játszólabdája. A balgák a véletlen játszólabdái.” Tovább»

Választás öröm és kötelesség között – és a halhatatlanság útja

Héraklész – a rómaiaknak Herkules – fontos szerepet játszik a görög mitológiában. A föld legerősebb emberének tekintették. Midőn elérte a felnőtt kort, találkozott Örömmel és Kötelességgel, két szép nővel; s egyik is, másik is kérve kérte, tartson vele. Öröm ezt mondja neki: „A nevem Öröm. A legtöbb emberi lény szeret engem. Lásd, milyen széles és könnyű az én utam, és milyen sima a te lábaidnak! Kövesd ezt, és nem fogsz szűkölködni sem ételben, sem italban; sem szép ruhákban, sem puha ágyakban, sem az élet összes örömeiben. Teljességgel mentes leszel a szenvedéstől és védve minden veszélytől. Gyere velem!” Kötelesség pedig így szólt: „A nevem Kötelesség. Kikerülni senki sem mer, de kevés ember szeret. A valóság az, hogy az én utam göröngyös, tövises, és sem kényelmet, sem örömet nem ígérek közben. Sok fáradozással jár, és szenvedéssel sújt, közben azonban a bátorsággal elviselt fájdalom örömmé és büszkeséggé válik. Aki engem követ, dicsőséget és békét nyer ezen a földön, és végül születési jogot is az istenek között.” Tovább»

A béke fényhona

Sokan vágyakoznak tartós béke után. Gyakran éppen ezért kezdenek el harcolni. Mások azt mondják: „A világot csak úgy tudjuk jobbá tenni, ha saját magunkkal kezdjük.” Azon fáradoznak, hogy mindenkivel viszálymentesen éljenek. Egy ideig ez jól is működik, hanem aztán újra és újra kétszeresen csalódnak: vagy a környezetük miatt, mely betör látszólagos harmóniájukba, vagy saját bensőjük miatt, mely nem hagy nyugalmat számukra, és háborogni kezd. Tovább»

Létezik még egyáltalán valami, ami szent?

Semmi sem szent a világunkban, állapíthatnánk meg, ha pusztán a világban zajló eseményekből ítélnénk. Valóban jogos a kérdés, hogy ez a megközelítés vajon nem csak a fantáziánkon múlik-e? És mégis... amikor egy virág a fényben tündököl a maga teljességében, amikor egy felhőképződmény a színek kavalkádjában fény és árnyék között lebeg a reggeli napsugárban a horizont felett, akkor csodálkozunk és álmélkodunk. Mi érint meg bennünket ekkor? Van ebben valami szent? Amint ennek utánagondolunk, „ez” vissza is húzódik. Elmúlik a pillanat. Tovább»

Kundry átváltozásai

Richard Wagner Parsifal című operájában Kundry alakja különös jelentőséget kap. Tevékenysége szorosan összeszövődik minden cselekvő személlyel, és tudomása van mindenről, ami bárki vagy bármi származását és múltját illeti. Ki vagy mi ez a rejtélyes lény, aki a Grál-területen csúf öregasszony képében jelenik meg, míg Klingsor birodalmában ragyogó, csábító szépségű nőszemély? Tovább»

Általános párbeszéd Hermész és Aszklépiosz között

A gondolkodás időtlen idők óta szavakban fejezi ki magát. Azt is mondhatjuk: a szavak a szellem eszközei, hogy gondolatokat vihessünk át. És ez több szinten igaz. A gondolatok az íráson keresztül válnak láthatóvá. A szavak hangzanak, és élő gondolatáramot képeznek, néha magasat, néha alacsonyt. A betűk az anyag szintjén szavakká formálódnak. A betűk képet alkotnak, a kép megfelel a szónak, a szó hordozza a gondolatot. Kialakul a dialógus. Tovább»

Az alapvető nyugtalanság

Ha csupán nyugalom van Önben...
2011. április 16. 00:24

Miként az igazi fénykeresők, nyugtalanítva érzi-e még magát? Tudatában van-e még, hogy Ön küzdelem tárgya, és ezért igen nagy igyekezet forgatagában áll, olyannyira, hogy ez világít Önről? Megvan-e még Önben az a feszültség, ami a zsoltárosban, aki az egyik pillanatban ujjong, a másikban pedig lelke legmélyéig fenyegetve érzi magát? Nos, ha még érzi az Önt körülvevő falakat - akkor az élő tanulóság kegyelmében áll.

Ha csupán nyugalom van Önben, itt üldögél minden eleven cselekedet nélkül, akkor egy megkristályosító hatalom befolyása alá került, mely rózsabimbójától elvonta a talajt. Ha még van hozzá ereje, meg kell keresnie ennek az okát. Tovább»

A szent ősige

Világunk különböző kultúrköreiből számos mítoszt örököltünk, melyek magukban foglalják az őskori emberiség elképzeléseit a világ keletkezéséről, a természeti erők és istenek tevékenységéről, valamint a halál utáni sorsról.

Az Eddában összegyűjtött mítoszok a világ fejlődésének misztériumait ölelik fel. Az Edda az egyetlen egyetemes igazságot fejezi ki különböző, a közönség mindenkori képzelőerejének megfelelő képekben. Tovább»

Mikhail Naimy: Szeretettel eltöltve

Mikhail Naimy hitvallása szerint a kultúra megfinomította az emberi természetet, ami azonban hiányzik számára, az a spirituális növekedés, amely az emberiség végcéljának ideájára irányul. E végső cél hiányában az ember arra kárhoztatja magát, hogy önmagát megsemmisítse.
Tovább»

A Minotaurus, a lélek és az én

Az ember folyton a bölcsesség és az igazság után kutat. Az igazság sohasem rejtőzött el az emberek elől, sokkal inkább ő zárkózik el az igazság elől, mert hagyja, hogy a Minotaurus, a bika, az önérvényesítés ősösztöne vezesse. Aki belép a labirintusba, hogy konfrontálódjon saját maga Minotaurusával, az áthatolhat az igazsághoz, amennyiben a megismerés, szeretet és cselekedet háromságában áll. Akkor lehetővé válik, hogy átlásson önmagán és a világon, és felismeri mindeneknek az eredeti egységét. Tovább»

Mágikus művész vagy igaz jógi?

A jóga a stressztől hajszolt nyugati ember egyik kedvelt módszere arra, hogy ellazuljon, és megtalálja nyugalmát. Légzés- és mozgásgyakorlatokkal megpróbálja megszüntetni a stresszt, és ezáltal kísérel meg belső egyensúlyhoz jutni. Ugyanazt teszi, mint amit a mágus, aki a természet szenvedéseit a természet eszközeivel próbálja meg uralni és így kibékíteni magát az élettel. Az igazi jógi azonban úgy emelkedik felül a természet szenvedésein, hogy összeköti magát az isteni rezgésterülettel. Mágikus módon békíti ki magát az eredeti, isteni élettel, és ezáltal mások áldásává is válik. Tovább»

A kettős teremtés

A teremtés egy kétszeres folyamat. Egy valóban isteni alkotásban először az ősprincípiumról, az ősképről és a mindig és örökké kimondhatatlanról van szó. Ez az, ami maga kívül áll a teremtésen, az Atya-Anya, a mindent átfogó gondolat: az örök Nem-Létező. Másodszor van egy erő, amely harmóniában van az ősképpel. Ebben az erőben és ezen az erőn keresztül tud az őskép kifejeződni. Az alkotó Szellem ezt az erőt felszabadítja a káoszból, az ősanyag végtelen óceánjából, az örökké Létezőből. Tehát létrejön egy Őskép - egy idea - és egy életterület, egy megnyilvánulási lehetőség az idea számára. Tovább»

A megszabadulás valósága

Az élet egy másik szintre akar emelkedni, egy új rezgés, egy új terület elérésére törekszik. Akit megérint egy magasabb rezgés, felkerülhet egy olyan területre, amely a dialektikusan-normálisat messze maga mögött hagyja. Ekkor egész lénye átalakul. Tovább»

Fény a fénnyel, tűz a tűzzel

Sok hiteles forrás - mint például Paracelsus vagy Eckhart mester - imádatra, sőt szünet nélküli folytonos imára sarkall minket. Sok univerzális bölcsesség-iratban is, amelyek célja a lélek megszabadulása, ugyanezt a tanácsot kapjuk. Milyen különös szó ez a „szünet nélküli”. Lehet ezen egy szertartást, vagy ahogyan említettük, egy panaszdalt, dicsérő vagy kesergő éneket érteni? Ezt is gondolhatnánk, mivel életünk minden pillanata teli van kívánságokkal és elvárásokkal. De akkor mi lenne a mindennapos tennivalóinkkal? Ha teljes magányba húzódnánk vissza, akkor is sok hétköznapi szükségletünk, feladatunk és kötelességünk lenne, ami visszatartana minket az imától. A folyamatos imádkozás lehetetlen feladatnak tűnik. Tovább»

Ősi bölcsesség a ma gyakorlata számára

Részlet Püthagorasz arany verseiből:

"Ne hagyd, hogy bárki a szavaival, vagy tetteivel félrevezessen, vagy rábeszéljen, hogy olyasmit mondj vagy tégy, ami nem üdvös számodra.

Légy megfontolt, és mérlegelj, mielőtt cselekszel, nehogy ostobaságot művelj.

Mert nyomorult ember az, aki meggondolatlanul beszél, vagy cselekszik.

Csak azt vidd végbe, amit később nem bánsz meg, vagy ami nem lesz hátrányodra.

Ne tégy olyasmit, amit nem értesz, hanem tanuld meg mindazt, amit tudnod kell, és kellemes életed lesz."

Tovább»

Számok, életszabályok és kompetencia

Az oktatásra minden korban és minden kultúrában panaszkodtak. Az egész világon találkozunk történetekkel vagy fotókkal iskolás gyerekekről és felnőttekről, akiket oktatnak. Tanulásuk tárgya és a kulturális kereteik felé való elkötelezettségük időben és regionálisan nagyon eltérő. Az emberek változnak, így az oktatásuk és az arról folyó viták is. Ez nem új, mondhatnánk.

Mindamellett van egy oktatás, amely sohasem változik. Ez különbözik a fennálló, nyilvánosan szabályozott oktatási módszerektől. Ez az élet misztériumaira való oktatás. A tananyag itt változatlanul olyan témákkal foglalkozik, mint: az ember mint mikrokozmosz; viszonya a makrokozmoszhoz; származása; halhatatlan lelke. Tovább»

Belső és külső Kereszténység

Tamás evangéliumában Jézus nem nevezi magát Isten fiának.

Ezzel szemben tanítványai figyelmét isteni eredetükre hívja fel: „Ha megkérdezik Tőletek: Honnan jöttetek? Feleljétek: a világosságból jöttünk, onnan, ahol a világosság önmagából lett. Múlhatatlan volt, és a képmásaiban (testben) nyilvánult meg.

Ha azt mondják Nektek: Kik vagytok? Feleljétek: a fiai vagyunk, és mi vagyunk az élő Atya kiválasztottjai.” Tehát a tanítványokban tudatosítják, hogy ők is az élő Atya fiai. Tovább»

Az eszményi város prototípusa

Létezik a mindenütt jelen lévő, tökéletes város az örökkévalóságban, ahol a mikrokozmikus emberiség örök lakóhelye van. Ebben a városban nincsen sem tér, sem idő, hanem van egy örökkön örökké tartó fejlődés az új lélekélet terében, egy tökéletes és mindenütt jelen lévő élettérben, amelynek kifejeződése az abszolút szeretet. Tovább»

A város, mint az emberi fejlődés vetülete

Tudatállapot = A város állapota

A történelem során a városok voltak azok, melyek megértették az adott időben élő emberiség szükségleteit. Az ember tudatállapotára utal az általa alkotott környezet.
Azt építjük, ami bennünk van, azt alkotjuk a házak, az épületek, a társadalmi szervezetek, a törvények, a kultúra, a tudomány, a vallás és a politika formájában.
A város az emberi tudat utánzata, vetülete.

Ebből vezethető le az alábbi axióma:

„A város mi magunk vagyunk”

Másképp fogalmazva: Ahhoz, hogy megtaláljuk az ideális várost, először a tökéletes embert kell megtalálnunk. Tovább»

Egy út a biztonsághoz, a táplálékhoz, az egészséghez és a neveléshez

Az ember időtlen idők óta vágyódik arra, hogy harmóniában és boldogságban éljen másokkal. A régebbi korokban azt hitték, hogy az isteneknek (vagy a mindenkori hatalmon birtokosainak) emelt monumentális építmények boldogságot hoznak a népnek és szavatolják a jó életet. A mindennapi élet ezért ilyen emlékművek környezetében zajlott. Abban reménykedtek, hogy az isteni, az istenek nyilatkoznak meg bennük. Tovább»

Röptében az ideális város felett

Káldeus források arról tudósítanak, hogy Hermész Egyiptom keleti részén egy különleges várost alapított. Ez tizenkét mérföld hosszúságban terült el, és központjában egy palota állt, melynek négy kapuja volt. A keleti kaput egy beszélő sas képmása őrizte, a nyugatit egy bika, a délit egy oroszlán, északon pedig egy őrzőkutya állt.

Senki nem léphetett a városba az állatok engedélye nélkül. Hermész egy kertet is kialakított benne, amelybe fákat ültetett. A kert közepén egy hatalmas fa állt, melynek ágai az összes elképzelhető gyümölcstől roskadoztak. A palotát egy tűztorony koronázta, amely minden nap - a hét napból álló ciklus keretén belül - más színben ragyogott. A várost körülölelő vizek mentén szobrokat állítottak fel. Ezek minden alacsonyrendű dologtól és szerencsétlenségtől védelmet nyújtottak; már puszta jelenlétük elég volt ahhoz, hogy a polgárok erényes életet éljenek. A város neve Adocentyn volt. Tovább»

Gondolatok a csend hangjáról

A csend hangja három részből áll, melyeket az Arany tanok könyvéből vett át. Az első rész A csend hangja címet viseli, a második A két út, amely a szem és a szív útjáról szól, a harmadik pedig A hét kapu. A könyv megjelenéséhez a szerző az alábbiakat fűzte: „Az Arany tanok könyve olyan bölcsességet rejt, melynek elsajátítása minden olyan iskolának kötelessége, amely a szellem egyetemes tanához közeledni kíván.”
Betű szerint a szanszkrit cím így hangzana: „A csend a szellem hangjában”. Már az első rész világosan összefoglalja, hogy milyen módon nyerheti el az ember a megismerést és a tudást. Három termen kell keresztülmennie, hogy az 'üdv völgyét' elérje: a bánat csarnokán, a tanulás és megtisztulás csarnokán, valamint harmadszor a bölcsesség csarnokán. Tovább»

A Gnózis visszhangjai

A lelkület vallásában nem létezik a szív és a fej ellentéte. Nem létezik kizárólagosan értelmi vagy érzelmi istentisztelet. Az odaadás és a Gnózis ösvénye elválaszthatatlan egységet képez. A lélek és a szellem, az élet és a fény, igaz, szent menyegzőjét, az istenanyának és az istenatyának az isteni emberben történő kimondhatatlan egybekelését tartalmazza. Ő a Logosz, a misztériumok egyszülött misztériuma. Tovább»