A szellem tükre

Hermész így beszél a lélekről a Corpus Hermeticum 16. könyvében: „A lélek tehát egy önmagában tökéletes lény, amely a kezdetkor a sors rendelésének megfelelő életet választott magának, és olyan formát vonzott magához, mely pezsgő életerőből és vágyakozásból tevődik össze. Az életerő a léleknek anyagként áll rendelkezésére. Amikor ez az életerő a lélek elképzeléseinek megfelelő létállapotot alakított ki, akkor bátorsággá változik, és a gyávaság nem gyűri le többé. A vágy úgyszintén anyagként kínálkozik fel. Amikor aztán eléri a lélek megfontolásainak megfelelő létállapotot, akkor önmérsékletté válik, és nem hagyja többé, hogy az élvhajhászás irányítsa. Mert a lélek értelmi képessége tölti be azt, ami a vágyból hiányzik.”

Az igazi ember a természetből született alak fogságában van. Az igazi ember nem életből és világosságból született, hanem ő maga az élet és a világosság. Ezt akarja kifejezni a mondás: „Isten Birodalma, az isteni ember, tibennetek van.”

Karl von Eckartshausen ezt a következőképpen fejezi ki: „A lelkület a világosság egy szikrája, amely lényünk legbensőbb részében rejlik; ez Isten képmása, a mennyek rejtett birodalma mibennünk.

Ez a lelkület az emberben lévő legbelsőbb szentély. A szentélyt eltakaró függöny, a felhő képezi a lelkület elzártságát. Ha valaki birtokolja az akaratot, hogy a bejáratot megnyissa, abban kibontakozik a világosság. A világosság eme kibontakozása jelenti az ember megvilágosodását.”

A szentély előtti függöny, a felhő képezi a lélek elzártságát, mint ahogy a tudatlanság az az edény, melyben a lélekmadár raboskodik. Ez pedig a földi természetre való irányulás, amely amiatt jön létre, hogy érzékszerveink észlelése erre a természetre korlátozódik. Ez pedig megfosztja a lelket létezési jogától.

A szufi tanítás így ír erről a jelenségről: „A léleknek két oldala és kétféle tapasztalata van. Az egyik oldalhoz tartoznak a lélekkel és a testtel kapcsolatos tapasztalatok, a másikhoz pedig a szellemmel kapcsolatos tapasztalatok. Az előző a külső, az utóbbi a belső tapasztalat. A lélek természete átlátszó, mint az üveg. Ha az üveg egyik oldalát letakarjuk, tükörré válik. Ha lélek befelé irányított oldalát letakarjuk, ugyancsak tükörré válik, amelyben a külső tapasztalatok tükröződnek.

Ezért, a külső tudással megajándékozott embereknek nincs feltétlenül belső tudásuk is. Ahhoz, hogy belső tudáshoz jusson valaki, le kell takarnia a lélek másik oldalát, hogy a tükröző felület ne a külső világra, hanem a szellemre irányuljon. Mihelyst ez megtörténik, az emberben megjelenik az inspiráció és a megnyilvánulás.”

 Pentagram 2010/2

Megjelent: 2010. augusztus 02.

A téma le van zárva | Vissza a cikkhez | Moderálási alapelvek